|
43. Mahgar
Ez a nap is szokásos módon indult. Motorzúgás, lánctalp-nyikorgás,
reszelt-hangú vezényszavak. Még sötét van. Hosszú konvojok mindenfelé és
mind Kelet felé halad. A legtöbb csak katonákat szállító teherautó, de
lövegek és páncélosok is szép számmal vonulnak. A zaj, amit a reptér
mellett csapnak számunkra (pilóták számára) félelmetes, mert ez a
menetelés magában hordozza sokuk valószínű végzetét. A "földiek" számára
a mi égi duruzsolásunk hordozott magában félelmet és egyben részvétet.
Félelmet az ellenségnek, részvétet a sajátjainknak. A földiek nem
irigyeltek minket, vadászokat, pedig hol van a mi félelmünk egy
Stuka-személyzetéhez képest... Berepülni az ellenség legjobban őrzött
vidékére, majd sűrű tűz-pamacsok kíséretében bombázni.
Az időjárás most még kellemes. Kevés felhő zavarja az őszi napozásunkat
délutánonként. Bár az itteniek azt mondják, hogy a hamarosan nagy
esőzések és a hideg várható. Félő, hogy ezek majd befagyasztják
egységeink gyors előrenyomulását. Úgy tűnik a Führer mégiscsak későn
indította a Barbarossát. Sokan azt mondják "a ruszkikat könnyedén, és
hamar lesöpörjük...". Csakhogy éppen ez okozza most a legnagyobb
nehézséget, nevezetesen az utánpótlás megoldását. Minél gyorsabban és
beljebb jutnak egységeink az orosz sztyeppéken, annál inkább fokozódik
ez a probléma. Ha a hideg beállta előtt nem sikerül Moszkvát bevenni,
akkor ez egy hosszú háború lesz...
Mi, magyar pilóták jókedvűen repültünk a frontra. Új gépek, új
kihívások. Ugyanakkor tudtuk, hogy nehéz lesz megtanulni a Bf.109-esek
harcmodorát a C.R.32-eseken fordulóharcra nevelt pilótáinknak. Legtöbben
azonban kezdenek ráérezni a típus nagyszerű előnyeire (sebesség,
emelkedés, erős sárkány) és hátrányaira (tűzerő, túlmelegedés). Ezt a
túlmelegedést egyik szerelőmnek elképedve magyaráztam, majd ő egy
képletet húzott elő, melyben Olegovszki tudós elvtárs
teljesítmény-hőleadási hányadosát gyönyörűen kihozza, vagyis:
U + 1s = W*r(0n-G)
Gondoltam, akkor biztos. Mindenesetre akik nem aknázzák ki száz
százalékosan a gépeük előnyeit, azok eredménytelenek vagy halottak
lesznek.
Szolenszkből Vjazmába, majd Ugrába települtünk. Ott is csak pár napig
maradtunk mert onnan Juknovba majd Kondrovóba kaptunk áttelepülési
parancsot. A Szmolenszkben tapasztalt városi érzés után Kondrovo egy kis
pórfészeknek tűnik. Egy-két szvetlánán és tátjánán kívül semmi vonzó
nincs itt. Pór, füst, éhség, és félelem vesz körül mindent és mindenkit.
Az áttelepüléskor sokan nem találták a repteret, mert nem gondolták
volna, hogy egy nagy füves rétet repülőtérnek lehet nevezni.
Stukák, Emilek, F.2-es sőt a legújabb, 20mm-essel felszerelt F.4-es
messzerek sorakoznak a műszaki sátor előtt, ahol a szerelők olajlámpák
fényénél dolgoznak minden éjjel. Így is a gépek fele repülhető csak
egy-egy bevetésen, ami azt jelenti, hogy 10-15 gépnél nem jut több
egy-egy bevetésre. Ezt nem is bánjuk, mert így jut idő egy kis alvásra
napközben is.
Október 9-én sok gépet vesztettünk, sőt a "repterünk" is súlyos csapást
kapott. Alig maradt bevethető gép másnapra. Részben sirattuk a földön
égő friedricheket, részben örültünk a másnapi kényszerpihenőnek. Nagy
örömünkre viszont jött az utánpótlás! Na nem gépek formájában, vagy
üzemanyagban, sőt, nem is új pilóták érkeztek. Csak egy bátor pilótánk
szállt le póttankos emillel. Útja egészen messziről vezetett ide. A
póttankban meglepetésünkre nem kerozin volt, hanem 300 liter sör! Ez
aztán az utánpótlás! Szegény srác nagyon félt, nehogy ellenséggel
találkozzon, mert ha azt a 300 liter folyékony aranyat le kellett volna
dobnia... Lehet, hogy inkább a póttankos harcot választotta volna!
A lényeg az, hogy délutánra már olyan vidámság volt Kondrovóban, mintha
éppen a háborút nyertük volna meg. Az idő éppenséggel gyönyörű volt,
aminek kivételesen annyira nem örültünk, mert így számítani lehetett
ellenséges támadásra. És jött is! Rádiósunk kiabálva tudtunkra adta,
hogy ellenséges kötelékek repültek át a fronton éppen Medin-Kondrovo
irányába. Négy gépet tudnak fenekünk alá adni a szerelők, másik négyet
német pilóták kapnak. Azonban ezek mindegyike F.4-es. A reptérparancsnok
látva az állapotunkat önként jelentkezőket kért. A Dongósoktól Balázs
rögtön jelentkezett (Ő úgysem szereti a sört), Rudi, jómagam és a
leghangosabb sörivónk Szmájl jelentkezett. Illumináltságunk igen csak
hallatszott a rádiózásban, azonban most nem féltünk, hogy lehallgatnak,
úgyis ők támadnak.
Emelkedve vártuk a sok jómadarat és szépen szétszóródva meg is jelentek.
Jakok! Új konstrukció, azt mondják lassú, de jól fordul. Rosszmájúan azt
tenném hozzá, hogy jól is ég. Ezt elég hamar be is bizonyítottuk, mert
pillanatok alatt több Jak is nagy villanással csapódott a földnek. Ebből
kettőt Rudi, egyet pedig a célzóvízben gazdagon ellátott Szmájl intézett
el. Egyetlen Jak tudott elmenekülni a helyszínről, mi tőlünk egy németet
lőttek le. A kavarodás azonban nem ért véget, mert hamarosan kétfedelű
"csajkák" támadták volna repterünket, azonban 2-3 géppel szanaszét
szórtuk a köteléküket. Én rögtön kiszúrtam egy magányosat és egy rövid
sorozattal leszakítottam a bal felső szárnyát! Megint csak villanások
mindenfelé a földön. Részben a légvédelem, részben a robbanó csajkák.
Némi keresgélés után egy menekülő csajkára vetettem magam, majd alaposan
végiglőttem a törzsét meg a szárnyát. De amilyen könnyedén leesett az
első, olyan nehezen akarta megadni magát ez az acél-csajka. Már
pöfögött, füstölt, dülöngélt de csak nem akart leesni! Majd a 8mm-essel
megszórtam a pilótafülkét. Ez volt a végső döfés. A gép dugóhúzóba
esett, majd hatalmas robbanással felrobbant. Két légigyőzelem egy
bevetésen és ráadásul nem csak nekem. Négyen lőttünk 6 gépet!
Leszállás előtt néhány rácsapás és parkolás a "spontán-kantin" mellé.
Sajnos ott tudtuk meg, hogy Rudi az egyik csajkával vívott harcban
összeütközött ellenfelével, és sajnos nem tudott ugrani... (szemtanúk
szerint a csajka felé rántotta a sérült gépét és így magával vitte Rudit
is). Ennek hatására kénytelenek voltunk az Ő emlékére is inni. A
reptérparancsnokunk gratulált, majd megkért, hogy többször ne csapjak rá
az ő sátrára alacsonyan, mert különben ő fog rámcsapni egy 20 kilós
taslival.
Szmájl meg fogadkozott, hogy többet fel sem száll célzóvíz nélkül.
A reptérparancsnok a nagyszerű eredményre való tekintetettel megígérte,
hogy minden hónapban küld egy futárgépet aranynedűért. A hidegben
viszont könnyebben elfér és nagyobb hasznát vesszük a tömény, gyümölcsös
folyománynak, úgyhogy a legközelebbi eredményes bevetésre körtepálinkát
kértünk.
Pillanatokon belül mindenki aludt, álmában pedig már Moszkvában
sétálgatott... |