←  2. oldal 

Hans-Joachim Marseille

Hans-Joachim "Jochen" Walter Rudolf Siegfried Marseille 1919. december 13-án született Berlin-Charlottenburgban egy katonacsalád sarjaként. Édesapja Siegfried Georg Martin Marseille, vadászpilóta volt az I. világháborúban. Később szolgált a rendőrségen majd 1933-ban újra belépett a hadseregbe. 1935-ben tábornokká nevezték ki. Részt vett a keleti front harcaiban, 1944. január 29-én halt meg egy partizántámadás következtében. Pár évvel születése után szülei elváltak és édesanyja újra férjhez ment egy Reuter nevű rendőrtiszthez. Iskolás évei alatt nevelőapja nevét használta, de felnőttkorában visszatért a Marseille-hez. Ettől függetlenül boldog gyerekkora volt, a kis Jochen mindig kapható volt valami rosszaságra. 10 évesen beíratták a berlini Prinz Heinrich Gimnáziumba. Az első időkben nem a tanulmányi eredményeivel tűnt ki társai közül, hanem nem átlagos viselkedésével (a szabályok betartása már ekkor sem tartozott az erényei közé). Az utolsó 1-2 évben ez megváltozott, mert 1937-ben, 17 és fél évesen ő volt az egyik legfiatalabb, aki teljesítette az érettségi vizsga követelményeit. 

Még ebben az évben jelentkezni akart a Luftwafféhoz de a hatályos törvények ezt nem tették lehetővé. Marseille-nek előbb jelentkeznie kellett, kötelező munkaszolgálatra, amit 1938 márciusában meg is tett. 1938 szeptemberében befejezte ezt, majd október és november között részt vett a kötelező katonai alapkiképzésen. Ezt is sikerrel teljesítette és ezzel elhárult a Luftwafféba való jelentkezés utolsó akadálya. 

1938. november 7-én lépett be a Luftwafféba. A repülőiskolai tanulmányai alatt is sikerült több megrovást kapnia fegyelmezetlenségei miatt. Repülő tudásával nem volt gond. A kiképzést zászlósként fejezte be 1940 nyarán. 1940. július 18-án az Ergänzungsjagdgruppe Merseburg állományába helyezték. Ez az egység ipari létesítményeket védett Németországban. 1940. augusztus 10-én helyezték az I.(Jagd)/Lehrgeschwader 2-be. Ezzel az egységgel küldték a csatorna partjára, hogy részt vegyen az angliai csatában. Rögtön a sűrűjébe került, de tapasztalatlansága ellenére már a kezdetektől sikerül légi győzelmeket elérnie. Első bevetését augusztus 15-én repülte. 1940. augusztus 24-én aratta első légi győzelmét egy Spitfire felett. Az angliai csata alatt 7 légi győzelmet sikerül elérnie, de több alkalommal (4 vagy 6, forrástól függően) őt is lelőtték. 1940. szeptember 23-án, miután kiugrott sérült gépéből, 3 órás úszkálás után, egy He 59 mentő hidroplán halászta ki a csatornából. Néhány napos kórházi kezelés után azonban visszatérhetett egységéhez. 

1940. októberében helyezték át a 4./JG 52-höz. Ennél az egységnél nem töltött sok időt, mert összekülönbözött parancsnokával Johannes (Macky) Steinhoffal (176 légi győzelem) aki rövid úton kirakta a századból. Steinhoff azért tette ki Marseille-t, mert szerinte ahelyett, hogy a katonáskodással foglalkozott volna, túl sok időt töltött szórakozással és a barátnőivel. 1940. december 24-én helyezték az I./JG 27-hez. Parancsnoka Eduard (Edu) Neumann százados (13 légi győzelem) lett, aki jobban tolerálta Marseille személyiségét. 1941. áprilisában százada részt vett Jugoszlávia megszállásában. Április 6-án Marseillet-t eltalálta a légvédelem és kényszerleszállást kellett végrehajtania. Még április folyamán az osztályt Afrikába helyezték. 1941. április 20-án útban új bázisa felé, Messerschmittjének a hajtóműve felmondta a szolgálatot és emiatt kényszerleszállást kellett végrehajtania a sivatagban, ahonnan gépkocsival jutott a célreptérre.

1941. április 23-án második afrikai bevetésén sikerült légi győzelmet aratnia egy Hurricane felett. Ez volt százada, a 3./JG 27 első győzelme Afrikában. Még aznap, a harmadik bevetés viszont majdnem végzetes lett számára. Egy Hurricane-al repülő szabad francia pilóta, James Denis hadnagy (8,5 lég győzelem) súlyosan megrongálta Marseille gépét. Éppen hogy elérte a repteret sérült hajtóművel és kb. 30 találattal a kabinban. 1941. május 21-én újra találkoztak. Marseille első rácsapása nem sikerült és a fordulóharcban Denis hadnagy másodszorra is súlyosan megrongálta Marseille gépét. Néhány újabb győzelem után július 14-én megint lelőtték. Ez alkalommal kényszerleszállást kellett végrehajtania a német vonalak mögött. Két nap múlva megint eltalálták, és sérült hajtóművel kellet visszatérnie a reptérre. Ezután Edu Neumann adott Marseille-nek néhány tanácsot és arra kérte kövessen más taktikát, mert különben nem lesz hosszú életű.

Marseille részben megfogadta parancsnoka tanácsát, és ezután haláláig nagyon kevésszer találták el. Megpróbált új taktikákat kitalálni, hogy szokatlan, az ellenfél számára ismeretlen szituációkból is képes legyen támadni. Erre azért is volt szükség, mert a sivatagi környezetből adódó tökéletes látási viszonyok között nehéz, vagy szinte lehetetlen volt szabályos rajtaütést végrehajtani. Egyik új támadási taktikája volt a védőkörbe rendeződött gépek támadása. Sebességnyerés után felhúzta a gépét a kör külső oldalán, megközelítette az ellenfelet és egy rövid sorozattal megpróbálta lelőni, majd a felhúzást folytatva a védőkör felett új támadásra készült. Marseille-t kísérője meg sem kísérelte követni, hanem magasabban maradt, készen az azonnali beavatkozásra. Légi győzelmeinek elérésében nemcsak az új módszerek, hanem nagyon jó célzó képessége is segítette. Sorozatainak első lövedékei a hajtóművet találták el, majd a találatok folytatódtak a pilótakabinig. Marseille kísérőinek nehéz dolguk volt. Védeniük kellett a saját biztonságával mit sem törődő parancsnokukat és nem mellesleg jegyezni a légi győzelmeit. (Rainer Pöttgennek, aki Marseille-t nagyon sok bevetésen kísérte, bajtársai a "Repülő számológép" becenevet adták.) Marseille stílusa a sivatagban sem változott meg. Ugyanaz a bohém, formalitásokat nem ismerő ember maradt, mint korábban Németországban volt. Ezt jól mutatja, hogy valahonnan "szerzett" egy néger hadifoglyot Mathiast és segítségével felépítettek egy bárhelységet. Itt látta vendégül magas rangú látogatóit, többek között Adolf Galland tábornokot (104 légi győzelem), aki ekkor a vadászrepülők szemlélője volt (General der Jagdflieger).

1941. júliusában és augusztusának első felében Marseille nem ért el légi győzelmet. Frusztrációja egyre növekedett. Augusztus 28-án megtört a jég egy Hurricane lelövésével. Ezután elkezdődött az a sikeres időszaka, ami haláláig tartott. 1941. szeptember 24-én lőtt le először egy bevetésen négy ellenséges gépet. 4 Hurricane bánta a vele való találkozást. Ugyanezen a napon, egy későbbi bevetésen még sikerült egy Maryland bombázót is lelőnie. 1941. novemberében kezdődött meg a 3./JG27 átfegyverzése az egyik legjobb Bf 109 altípusra az F-4-re. Decemberben tértek vissza Afrikába az új gépekkel.

1941. november 24-én kapta meg a Német Aranykeresztet az Afrikában szolgáló pilóták közül elsőként. A kitüntetést Albert Kesselring Generalfeldmarschall adta át neki 1941. december 17-én. 1942. február 21-én Marseille lelőtte 50. áldozatát (43. Afrikában - 10 hónap alatt). Február 22-én megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét és előléptették hadnaggyá. 1942. márciusától április közepéig néhány hetet újra Németországban töltött. Visszatérése utáni első bevetésén, (1942. április 25.) két P-40-et lőtt le két perc alatt. Június 3-án hat gépet lőtt le tizenegy perc alatt, ezzel elérte 75. légi győzelmét (25 lelövés 4 hónap alatt). Június 6-án, a német hadseregben 97.-ként megkapta a Tölgyfalombokat a Lovagkeresztjéhez. Június 8-án kinevezték a 3./JG27 századparancsnokává. Június 17-én 7 perc alatt újra hat gépet lőtt le, ezzel elérte 101. légi győzelmét (26 lelövés 11 nap alatt). Június 18-án 12.-ként megkapta a Kardokat a Lovagkeresztjéhez. Ezt maga Hitler adta át neki Rastenburgban.

A június - augusztus közötti időszakot Németországban illetve Olaszországban töltötte pihenéssel, illetve több kitüntetést is kapott és találkozott többek között Hitlerrel, Göringgel, Messerschmitt professzorral, Mussolinival.

1942. augusztus 23-án tért vissza Afrikába. 31-én repülte első bevetését, és 3 gép lelövésével ott folytatta, ahol abbahagyta. Szeptember 1. A legsikeresebb nap Marseille életében. Egyetlen nap alatt 3 bevetést repülve 17 szövetséges vadászgépet sikerült lelőnie. Ezek közül 8-at 10 perc alatt. (Ezt csak egy embernek sikerült felülmúlnia. Emil "Bully" Lang hadnagy az 5./JG 54 századparancsnoka, 18 szovjet gépet lőtt le 1943. november 3-án, a keleti fronton. Hősi halált halt a nyugati fronton 1944. szeptember 3-án, ekkor már a II./JG 26 Kommadeurja volt századosi rangban, 173 légi győzelmet ért el a keleti és nyugati frontokon). Szeptember 2-án újabb 5 gépet lőtt le (125. légi győzelem) és 4.-ként megkapta a Gyémántokat a Lovagkeresztjéhez. A hónap közepén kölcsön kapott egy Macchi C.205-öst tesztrepülésre a szomszédos olasz századtól. A repülés nem végződött szerencsésen, mert leszálláskor Marseille összetörte a gépet.  

A kitüntetések mellett tiszti karrierje is meredeken ívelt felfelé: szeptember 16-án kapitánnyá léptették elő, amely rang a szárazföldi erők századosi rendfokozatával ér fel. (Senki más nem kapta meg ezt a rangot olyan fiatalon, mint ő). Marseille szeptember 30-ig - rövid életének utolsó hónapjában - 54 szövetséges vadászgép felett aratott győzelmet. A szeptemberi hónap demoralizáló volt az I./JG 27 számára. 6-án Günther Steinhausen hadnagy (40 légi győzelem), 7-én Hans-Arnold "Fifi" Stahlschmidt főhadnagy (hivatalosan a mai napig eltűnt - 59 légi győzelem) - Marseille legjobb barátja - halt repülő hősi halált. És még nem volt vége... 

1942. szeptember 30.
Ezen a napon csapódott a sivatag homokjába egy sárga 14-es szolgálati számmal jelzett Bf 109 G-2-es vadászgép, mindössze 7 km-re Sidi Abd el Rahman-tól. Itt halt repülő hősi halált 158, kizárólag brit gépek fölött aratott légi győzelme után Hans Joachim Marseille kapitány, akit később bajtársai és ellenfelei is "Afrika Csillaga"-ként emlegettek.

Halálának története a következő: Az általa vezetett század feladata Stukák kísérete volt. A bevetés alatt nem került sor légi harcra. A saját reptérre történő visszatérés során, azonban Marseille új Bf 109 G-2 vadászgépének hajtóműve meghibásodott és a pilótafülke elkezdett megtelni füsttel, elvakítva és félig megfullasztva a pilótát. A meghibásodott géppel sikerült eljutnia a német vonalakig és ekkor, miután lángnyelvek csaptak ki a hajtóműből Marseille úgy döntött, hogy kiugrik a gépből. Társaihoz intézett utolsó szavai így hangoztak: "Ki kell jutnom! Nem bírom tovább!"

A hátára fordította a gépét, hogy ki tudjon ugrani, de a füst és az összezavartság miatt nem vette észre, hogy gépe süllyedésbe kezdett, és sebessége is megnőtt. Kiugrás után, mellkasának bal oldalát eltalálta a zuhanó gép függőleges vezérsíkja. A későbbi vizsgálat során nem tudták megállapítani, hogy ez okozta-e közvetlenül a halálát, vagy egy ekkor bekövetkezett eszméletvesztés miatt nem tudta használni ejtőernyőjét. Ezt követően szinte függőlegesen zuhant a föld felé, és Sidi Abd el Rahman-tól 7 km-re délre, arccal csapódott a földbe. Mikor megtalálták a holttestét, az ejtőernyő kioldója 'biztosított' állásban volt, elárulva, hogy Marseille nem is kísérelte meg kioldani azt.

A későbbi vizsgálat megállapította, hogy nem történt szabotázs vagy emberi hiba.

(An enquiry into the crash was hastily set up. The commission’s report (Aktenzeichen 52, Br.B.Nr. 270/42) concluded that the crash was caused by damage to the differential gear, which caused an oil leak. Then a number of teeth broke off the spur wheel and ignited the oil. Sabotage or human error was ruled out. The aircraft, W. Nr. 14256, was ferried to the unit via Bari, Italy. The mission that ended in its destruction was its first mission.) 

388 bevetésen 158 igazolt légi győzelmet aratott (154 vadász, 4 bombázó). 151 afrikai győzelméből 101 volt P-40, 30 Hurricane, 16 Spitfire és 4 bombázó. Az I./JG 27 összesen 588 ellenséges repülőgépet semmisített meg 1941 áprilisa és 1942 novembere közt. Ezek közül 151-et (26%-ot) Marseille lőtt le. 

Temetésére 1942. október 1-én került sor, a dernai hősi temetőben. Sírjára mindössze egy szó került: Unbesiegt (Soha le nem győzött).

Még a háború során, olasz mérnökök egy "piramist" emeltek sírja fölé, de ez azóta "elpusztult". 

Marseille kivívta az utódok megbecsülését is. 1975-ben az ueterseni Bundesluftwaffe kaszárnya új nevet kapott, Marseille kaszárnya. 

1989-ben Eduard Neuman kezdeményezésére a Jagdgeschwader 27 még élő tagjai az egyiptomi kormánnyal közösen új piramist emeltek a sírhoz, ami a mai napig látható. 

Ezen a következő felirat olvasható: 

HIER STARB UNBESIEGT
HPTM. H. J. MARSEILLE
30.9.1942

Forrás: http://www.jg27.de
A piramis GPS koordinátái:
N 30° 53,45'
E 28° 41,71

Hans-Joachim Marseille százados igazolt légi győzelmei:

Kitüntetései:
1940. szeptember - II. osztályú Vaskereszt
1940. ősze - I. osztályú Vaskereszt
1941. november 24. - Német aranykereszt
1942. február 22. - A Vaskereszt Lovagkeresztje
1942. június 6. - Tölgyfalombok a Lovagkereszthez - 97.-ként
1942. június 18. - Kardok a tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszthez - 12.-ként
1942. augusztus 6. - Italian Medaglia d’ Oro (a bátorságért)
1942. szeptember 2. - Gyémántok a kardokkal és tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszthez - 4.-ként


 

Előléptetései:
7 November 1938: Flieger
13 March 1939: Fahnenjunker
1 May 1939: Fahnenjunker-Gefreiter
1 July 1939: Fahnenjunker-Unteroffizier
1 November 1939: Fähnrich
1 March 1941: Oberfähnrich
1 April 1941: Leutnant (16 June 1941 effective as of:)
1 April 1942: Oberleutnant (8 May 1942 effective as of:)
1 September 1942: Hauptmann (19 September 1942 effective as of:)

Felhasznált irodalom:

http://www.en.wikipedia.org/wiki/Hans-Joachim_Marseille

Franz Kurowski - German Fighter Ace Hans Joachim Marseille - The Life Story Of the Star Of Africa
Top Gun 1992/12, 1992/1.
Mike Spick – A Luftwaffe Ászai
http://www.jg27.de/

http://www.absoluteastronomy.com/topics/Hans-Joachim_Marseille

←  2. oldal